EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT…

…volt egyszer egy egy-gyökérről serdült két külön törzsű tölgyfa. Amikor a fák már igencsak korosodtak és koronájuk akkorára nőtt, hogy akár 100 ember is hűsölhetett alatta az erős nyári napsütésben, a közvetlen közelében lévő több erdei út kereszteződését róla nevezték el Tölgyikreknek.
Idővel sajnos az egyik tölgy megbetegedett, és gyönyörű, hatalmas törzse és óriási koronájának ágai korhadni kezdtek, majd lassan az enyészeté lettek, csak egy rövid csonk tanúskodott  néhai ottlétéről. Nagyon sokat jártam abban az útkereszteződésben, haladtam el mellette, anélkül, hogy különösebb figyelmet fordítottam volna rá.
Egy pár héttel ezelőtt a legutóbbi Iránytű túra útvonalának megtervezésekor azt találtam ki, hogy túrázzunk Pilisszentkeresztről indulva a Szent-Kút felé érintve a Tölgyikreket, áthaladva a Sikárosi-réten, felkapaszkodva Dobogókőre, (a Matyi Büfét nem kihagyva 😉 !) majd visszatérve Pilisszentkeresztre!
Szép időnk volt, igazi kellemes, őszi kirándulónap. Ekkor készítettem ez a képet is.

Akkor még nem tudtam, hogy több lehetőségem nem lesz a fényképezésére. A múlt heti ónos esőzések teljesen véget vetettek a gyönyörű, de már beteg fa pompás megjelenésének.
A fa maradványa most így néz ki.
 

Sic transit gloria mundi…