Hogyan készítsünk „égetni való” kiszebábot!

A kisze eredetileg savanyú gyümölcs, vagy kása neve, de mindent jelképez, amit a télben már nagyon meguntak az emberek. Régebben a falu lányai közösen építettek egy bábot szalmából, és vagy rissz-rossz ruhákba öltöztették, ez esetben ruhástul vetették vízbe vagy tűzbe, vagy az abban az évben férjhez ment asszonyok menyecskeruháit adták rá, ekkor természetesen a folyóparton levetkőztették. Ezzel jelképesen megszabadultak a rossz dolgoktól.

Hogy készül a kiszebáb?

Kell hozzá némi maradék anyag, egy kereszt alakú fa vagy két cirok seprű, és „tömőanyag”(pl. galacsinná gyűrt papírtörölköző vagy esetleg szalma, mert az még jobban ég).

Először a „karjára”tegyük rá az anyagot.

Ez után jöhet a papírral vagy szalmával kitömött fej, vagy maga a seprűcirok bebugyolálva egy kis fehér vászonba, rossz pólóba.

Alsószoknyát is adhatunk rá, de ez elhagyható. Kicsit töltöttebb lesz így, nem olyan lapos a szoknyája.

Aztán már csak fel kell öltöztetni. A szoknyája félbehajtott anyag, madzaggal átkötve.

Végül jöhet a „smink”! Csak vigyázzunk, jó rút legyen ám, mert ha túl szép, még a végén megsajnáljuk, és nem akarjuk tűzbe dobni! 🙂

Fotók: http://borokazselyke.blogspot.hu